SOLYMÁRI HÁZIORVOSI RENDELŐ

  • 2017. júl. 03-14 és júl. 31-aug. 11 között Dávid Zoltán rendelése elmarad.

  • 2017. júl. 17-28 és aug. 14-25 között Dr. Nagy-Szakáll Zsuzsanna rendelése elmarad.

  • Dr Szabó Éva 2017.08.21-2017.09.01-ig szabadságon van.

     

  • Dr Nagy János 2017.08.01-2017.08.11-ig szabadságon van.

     

  • Dr Virág Zsolt  2017.07.31-2017.08.03-ig és 2017.08.07-2017.08.11-ig szabadságon van.

  • Dr Taller Gabriella 2017.07.17-2017.07.28-ig és 2017.08.04-én szabadságon van.

Egyensúlyi tréning program szédülő betegek részére

Egyensúlyi tréning program szédülő
 
betegek részére
 
2011-05- 17
 
Az Ön számára bizonyára nemcsak kellemetlen, de ijesztő is lehet a szédüléses panasza. A
 
célból, hogy megkönnyítsük Önnek a betegség elviselését, kérem, olvassa el ezt az ismertető
 
füzetet.
 
 

Előszó

Kedves Betegünk!
 
Általában a szédülésről
 
A szédüléses panaszoknak több oka lehetséges. Vérnyomás - és vércukor-ingadozás,
 
vérszegénység, bizonyos hétköznapi vírusos betegségek, túlzott kifáradás és még sok egyéb
 
ok mellett az egyensúlyrendszer betegségei is okozhatnak szédüléses panaszokat.
 
Az egyensúlyrendszer végkészüléke, érzékelő szerve a fülünkben legbelül, a belsőfülben
 
helyezkedik el. A belsőfül érzékelő sejtjei a mozgásunkról, testhelyzetünkről közvetítenek
 
információkat az egyensúlyideg útján a központi idegrendszerünk, közelebbről a nyúltagyunk
 
felé. A nyúltagyi egyensúlyi központok koordinálják a helyzetérzésünk alapján az izomzatunk
 
feszülését, ezen keresztül testtartásunkat. Ez a bonyolult rendszer teszi lehetővé, hogy
 
egyenesen tudjunk állni, járni. Az egyensúlyrendszer összefüggésben van a szemgolyónkat
 
mozgató izmokkal, így fejfordítás közben is szemmel tudjuk tartani a környezetünk tárgyait.
 
Az egyensúlyrendszer és a szemmozgató izomzat kapcsolata okozza az egyensúlyrendszer
 
betegségeiben látható, ún. szemtekerezgést (nisztagmus), melynek kiemelt jelentősége van az
 
egyensúlyrendszer betegségeinek kórismézésében.
 
Amikor a beteg a szédülés miatt felkeresi orvosát, az első feladat annak tisztázása, hogy
 
vajon egyensúlyrendszeri betegség, vagy valamely más betegség okozza-e a panaszokat.
 
Amennyiben a beteg panaszainak elemzése, és vizsgálata arra utal, hogy egyensúlyrendszeri
 
betegsége van, akkor azt kell eldöntenünk speciális, provokációs vizsgálatokkal, hogy az
 
egyensúlyrendszeri betegséget a belsőfülben lévő végkészülék, avagy az idegrendszeri
 
egyensúlyi központok és idegpályák betegsége okozza-e.
 
Ha a belsőfülben lévő egyensúlyszerv, azaz a végkészülék betegsége okozza a panaszokat,
 
akkor a szédülés mellett a beteg gyakran panaszol hallásromlást, fülzúgást. Központi
 
idegrendszeri zavarok esetén gyakran kíséri a szédülést fejfájás, arc és végtagzsibbadás,
 
esetleg eszméletvesztéses panaszok.
 
A szédüléses panaszok kivizsgálásakor a beteg előbb vagy utóbb egyensúlyrendszeri
 
vizsgálatra, ún. otoneurológiai vizsgálatra kerül (Az összetett latin szóban az ” oto” a fül,
 
a”neurológia” az idegrendszer tudományát jelenti, jelezve, hogy az egyensúlyrendszer
 
betegségei fül- és idegrendszeri eredetűek egyaránt lehetnek.
 
A vizsgálat során megvizsgálják a beteg fülét, nem látható- e esetleg a dobhártyáján
 
fülbetegségre utaló jel, például fülfolyás, vagy lyuk a dobhártyán. A hallás vizsgálata a
 
következő lépés, hiszen a belső fülben az egyensúlyszervvel szoros kapcsolatban van a
 
hallásérzékelés szerve, a csiga is. A vizsgáló orvos ezután megvizsgálja, milyen a beteg
 
állása, járása csukott szemmel, hiszen erről következtetni lehet az egyensúlyrendszer
 
állapotára.
 
A vizsgálat fontos része a szemmozgások vizsgálata. Ilyenkor azt vizsgálják, vagy-e a
 
betegnek szemtekerezgése. A szemtekerezgés (latin nevén nisztagmus) akaratunktól független
 
ritmusos szemmozgás, melyet az egyensúlyrendszer betegsége is okozhat. Egyes
 
szembetegségeknek is lehet tünete a nisztagmus, sőt néha veleszületetten is előfordulhat,
 
anélkül, hogy bármilyen betegség lenne a hátterében.
 
A szemmozgások vizsgálata után -- ha a beteg állapota engedi és szükségessé teszi-- ún.
 
provokációs vizsgálatokat végez az orvos. Megvizsgálja például, hogy fejhelyzet és
 
testhelyzetváltozásra kialakul-e nisztagmus.
 
A provokációs vizsgálatok közül az egyik leghasznosabb, bár a beteg számára kissé
 
kellemetlen, a hőingerléses vizsgálat. A vizsgálatkor felmelegítik vagy lehűtik a
 
hallójáraton keresztül a félkörös ívjáratokat, és ennek következtében az ívjáratokban lévő
 
folyadék mozgásba jön (mint amikor a hideg és a meleg víz összekeveredik a kádban.). A
 
folyadék áramlása izgalomba hozza a félkörös ívjáratok érzékelő sejtjeit, ez az izgalom
 
áttevődik a szemmozgató izmokra, és nisztagmus jön létre. Az orvos a szemmozgásokból
 
következtet a belsőfül működésére. A beteg a belsőfül izgalmi állapota alatt szédülést érez,
 
mely szédülésérzés pár percig tart, erőssége az egyensúlyrendszer betegségétől függően
 
különböző lehet. (Érdemes tudni, hogy Magyarországról származott az a két tudós, Hőgyes
 
Endre és Bárány Róbert, akiknek az érdeme volt az egyensúlyrendszer élettanának és
 
vizsgálatának kidolgozása. Bárány Róbert Nobel-díjat is kapott ezért.)
 
Az egyensúlyrendszer betegségei létrejöhetnek egyszeri, hosszabb lefolyású szédüléses
 
periódusban, illetve lehetnek visszatérő, rövidebb ideig tartó rohamokkal járó betegségek.
 
Minden betegség oka más és más, az Ön esetében fennálló kórokot orvosa részletesen
 
elmagyarázza Önnek. Szédüléses betegségeket okozhatnak például a belsőfülben lévő
 
folyadék felszaporodása, a folyadékban apró kristályok kicsapódása, az egyensúlyrendszert
 
érintő vírusos betegségek, nagyon gyakran vérellátási zavarok, és -- igen ritkán -- az
 
egyensúlyideg jóindulatú daganatai is. Ezek elkülönítése az egyensúlyrendszerrel foglalkozó
 
orvos feladata. Ő vizsgálja meg, ő javasol kiegészítő vizsgálatokat a betegség tisztázására.

Mi az, amit Ön, a beteg tehet a gyógyulása érdekében,Azon kívül, hogy

Azon kívül, hogy
 
  • pontosan, az orvos által előírt adagban és előírt ideig beveszi az orvos által előírt gyógyszereket,
  • és megfogadja orvosainak életmódjára vonatkozó tanácsait,
  • bizonyos, egyensúlyrendszerre ható tornagyakorlatok is segíthetnek a panaszainak csökkenésében.

I. Gyógyszerek

A szédülés miatt felírt gyógyszerek több csoportba sorolhatók. Úgynevezett tüneti szerek
 
azok, amelyek a szédülést, és a hányingert csökkentik, függetlenül annak kiváltó okától.
 
Ezeket általában a szédüléses roham alatt kell szedni, nagyon gyakran végbélkúp vagy
 
injekció formájában kapja a beteg. Ennek oka az, hogy a súlyosabb szédüléses roham gyakran
 
jár hányingerrel, hányással, és ilyenkor a szájon át adott gyógyszer hatástalan.
 
Oki kezelésről beszélünk, ha a szédülés okának megállapítása után, célzottan a diagnózis
 
ismeretében kap a beteg gyógyszereket. Ezek többnyire keringésjavító szerek (régi, nem
 
helyes nevén: értágítók), vagy az egyensúlyi központok anyagcseréjét megváltoztató
 
gyógyszerek.
 
Kiegészítő gyógyszerek azok, amelyek a szédülést kiváltó esetleges alapbetegség kezelésére
 
szolgálnak.
 
Ilyenek például a nyakcsigolya meszesedés kezelésére szolgáló izomlazítók, és ún. nem-
 
szteroid gyulladáscsökkentők.
 
Ide sorolhatók azok a szorongásoldó és hangulatjavító szerek, úgynevezett antidepresszív
 
szerek is, amelyek a szédüléses betegség következtében kialakuló hangulatzavar, és a
 
szorongás enyhítésére szolgálnak. (Amikor az orvos ezeket, a gyógyszereket felírja, nem azért
 
írja fel, mert a beteg panaszait és tüneteit lelki eredetűnek, nem szervi eredetűnek gondolja,
 
hanem a szervi betegség kezelésének eredményességét kívánja fokozni. A depresszió, a
 
kedélybetegség nem szégyellni való, ugyanúgy betegség, mint például az izületi gyulladás.)
 
Ezen gyógyszerek többségét hetekig, hónapokig, vagy még tovább kell szedni az optimális
 
gyógyhatás eléréséhez.
 
Fontos, hogy amikor orvoshoz megy, vigye magával az eddigi leleteit, és egy listát a
 
gyógyszereiről: mit szed, melyik hatáserősségű gyógyszerből, mennyit, mióta szedi. Ezzel
 
nemcsak az Önt vizsgáló orvos munkáját könnyíti meg, de Önmagának is használ vele, hiszen
 
így a vizsgáló orvos pontosabban tudja Önt gyógyszerrel ellátni.

II. Életmódra vonatkozó tanácsok

A szédüléses betegségben szenvedő beteg számára alapvető fontosságú az egészséges életmód. Szédüléses rosszullétekkel járó betegsége ugyan néha korlátozza a mozgásban, sportolásban, de otthoni tornával, és főként a helyes étkezéssel sokat javíthat állapotán. 
Bizonyos otthoni óvintézkedésekkel fokozhatja saját komfortérzetét.
 
  • Nagyon fontos, hogy többször egyen keveset, ne egyszerre sokat. A túlzott jóllakottság csökkenti az agy, így az egyensúlyi központok vérellátását is. Kerülje a puffasztó ételeket, hiszen szédülése miatt amúgy is gyakran lehet hányingere.

 

  • Semmiképpen se igyon alkoholt, mivel az alkohol még egészséges emberen is egyensúlyzavart okoz. Szédülő betegen sokkal kisebb mennyiségű alkohol is kifejezett egyensúlyzavart vált ki. Kerülje a nagyon sós ételeket! Bizonyos betegségekben felszaporodik a belsőfülben lévő folyadék és ez szédüléses rohamot válthat ki. A túlzott sófogyasztás rohamot provokálhat, emellett a vérnyomását is emeli. Kerülje a nagyon zsíros ételeket! A zsírok, a koleszterin vérszintjének emelkedése a kapillárisok szűkületéhez, érelmeszesedéshez vezet. Ha az egyensúlyrendszeri magvak nem kapnak elég vért, az a szédülés rosszabbodásához vezet.

 

  • A szédülő beteg számára alapvető fontosságú, hogy otthonában, biztonságban érezze magát. Ne szégyellje, ha bottal kell közlekednie, vagy kapaszkodókat kell elhelyezni.

 

  • Vigyázzon, hogy a szőnyegeken meg ne csússzon. Különösen a kisméretű szőnyegek veszélyesek. Ha ágya galérián van, kezdetben lehetőleg ne fent aludjon. Éjjel az agy véráramlása csökken, nyaka elzsibbadhat “ elfekszi “, lehet, hogy szédülésre ébred, így a galéria lépcsőjén lejönni még nehezebb lehet. Bizonyos belsőfül-betegségre jellemző lehet, hogy leggyakrabban reggel, ébredéskor jelentkezik.

 

  • Nehézséget jelenthet kezdetben a tisztálkodás, a hajmosás. Ha szükséges, otthon is kérjen segítséget. A fürdőkád és a zuhanyozó alja csúszik, a szédülő beteg könnyen elcsúszhat. Tegyen a földre csúszásgátló szőnyeget, esetleg a zuhanyozóba tett műanyag széken ülve is tisztálkodhat. Hajmosáskor szédülést provokálhat a fej előre- vagy hátra hajtása, ezért lehetőleg ne fürödjön egyedül, tele kád vízben. Semmiképpen se zárja magára a fürdőszoba ajtaját!

 

  • Úgy rendezze be lakását és életvitelét, hogy a szédülés szempontjából biztonságos legyen, és a napjai kellemesen teljenek. A mindennapjaiban szükséges holmikat helyeztesse olyan helyre, ahol könnyen eléri, nem kell a fejét hátrahajtva magasra nyúlni érte, és nem kell székre állni. Mindezek egy szédülő beteg számára nehézséget jelenthetnek.

III. Egyensúlyi rehabilitációs tornagyakorlatok

A szédüléssel foglalkozó orvosok és a “ gyakorló” szédülő betegek számára is jól ismert,
 
hogy a legkisebb mozgás is megterhelő lehet, mert kiválthatja a beteg szédülését. Függetlenül
 
attól, hogy mi a szédülést kiváltó betegség, a gyógyszeres kezelés nem mindig elég.
 
Az egyensúlyrendszer betegségeiben is szükség van a felépülést segítő tornagyakorlatokra. Az
 
alábbi gyakorlatokat módszeresen végezve állapotában jelentős javulás állhat be.
 
Ne keseredjen el, ha először nem megy a gyakorlat. Szorgalmas gyakorlással, és az idő
 
múlásával menni fog. Ha egy gyakorlat heves szédülést vált ki, pihenjen, majd kezdje újra
 
attól a gyakorlattól, amelynél még nem szédült. Lehet, hogy szédülése csak pár hétig tart,
 
lehet, hogy hónapokig, de ne adja fel. A siker Önön is múlik!
 
A hevesen szédülő beteg csak fekve érzi jól magát, sokszor percek, de néha órák, sőt napok is
 
eltelnek, mire biztonsággal fel tud kelni. Hogy ez az idő hamarabb eljöjjön, a
 
tornagyakorlatokat már a fekvés alatt el kell kezdeni.

A fekvő beteg gyakorlatai

A fekvő beteg gyakorlatai
 
1. Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé, fejének mozdítása nélkül. Ismételje a
 
gyakorlatot addig, ameddig a mozgás már nem vált ki szédülést.
 
2. Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így
 
nézzen újra mindenfelé.
 
3. Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg szédülést már
 
nem érez. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, pihenjen fél órát mozdulatlanul,
 
majd kezdje újra a gyakorlást.
 
4. Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A
 
gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
 
5. Nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél
 
tovább egy pontra figyelni.
 
6. Csukja be a szemét, és próbálja meg a fejét jobbra fordítani. Ha a szédülés már elmúlt,
 
fordítsa vissza a fejét középre. Ismételje meg a gyakorlatot balra fordított fejjel is. Ha
 
hányingere támadna, hagyja abba, pihenjen fél órát, majd próbálja ismét.
 
A fenti gyakorlatokat naponta legalább háromszor ismételje meg, legalább 10 percig,
 
amíg már nem vált ki szédülést és hányingert. Amikor a fenti gyakorlatok már
 
szédülés nélkül sikerülnek - ez sokszor két-- három napig is eltarthat - folytassa az
 
alábbiakkal.
 
7. Nyakának fordítása nélkül forduljon jobbra. Várja meg, míg már nem szédül, és akkor
 
forduljon vissza. A szédülés elmúltával, nyakának fordítása nélkül forduljon balra. Ha
 
már nem szédül, forduljon vissza. Ismételje a gyakorlatot addig, amíg már nem szédül.
 
Ha hányingere alakulna ki, pihenjen fél órát, majd próbálja újra.
 
8. Fenti gyakorlatokat végezze el csukott szemmel is (fordulás testtel jobbra, vissza,
 
majd balra, a nyak fordítása nélkül).
 
9. Támaszkodjon fel mindkét könyökére, majd várja meg, amíg elmúlik a szédülés. Ha
 
már nem szédül, végezze el így, könyökén támaszkodva is az eddigi gyakorlatokat az
 
alábbiak szerint.
 
10. Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé, fejének mozdítása nélkül. Ismételje a
 
gyakorlatot addig, ameddig a mozgás már nem vált ki szédülést.
 
11. Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így
 
nézzen újra mindenfelé.
 
12. Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg szédülést már
 
nem érez. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, feküdjön vissza, pihenjen fél
 
órát mozdulatlanul, majd kezdje újra a gyakorlást, könyökére támaszkodva.
 
13. Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A
 
gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
 
14. Könyökén támaszkodva nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a
 
tekintetével. Próbáljon minél tovább egy pontra figyelni (ilyenkor a szédüléssel együtt
 
járó szemtekerezgése mérséklődik).
 
15. Könyökén támaszkodva csukja be a szemét, és próbálja meg a fejét jobbra fordítani.
 
Ha a szédülés már elmúlt, fordítsa vissza a fejét középre. Ismételje meg a gyakorlatot
 
balra fordított fejjel is. Ha hányingere támadna, hagyja abba, feküdjön le, pihenjen fél
 
órát, majd próbálja ismét.
 
A fenti gyakorlatokat naponta legalább háromszor ismételje meg, legalább 10 percig,
 
amíg már nem vált ki szédülést és hányingert. Amikor a fenti gyakorlatok már
 
szédülés nélkül sikerülnek- ez sokszor két- három napig is eltarthat- folytassa az
 
alábbiakkal.
 
16. Óvatosan üljön fel. Kapaszkodva, vagy támaszkodva várja meg, míg nem szédül, majd
 
végezze el az eddig már megtanult gyakorlatokat.
 
Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé, fejének mozdítása nélkül. Ismételje a
 
gyakorlatot addig, ameddig a mozgás már nem vált ki szédülést.
 
17. Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így
 
nézzen újra mindenfelé.
 
18. Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg szédülést már
 
nem érez. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, pihenjen fél órát mozdulatlanul
 
(lehetőség szerint ülve, de ha ez túl megerőltető, akkor feküdjön vissza), majd kezdje
 
újra a gyakorlást.
 
19. Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A
 
gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
 
20. Nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél
 
tovább egy pontra figyelni.
 
21. Csukja be a szemét, és próbálja meg a fejét jobbra fordítani. Ha a szédülés már elmúlt,
 
fordítsa vissza a fejét középre. Ismételje meg a gyakorlatot balra fordított fejjel is. Ha
 
hányingere támadna, hagyja abba, pihenjen fél órát, majd próbálja ismét.
 
A fenti gyakorlatokat naponta legalább háromszor ismételje meg, legalább 10 percig,
 
amíg már nem vált ki szédülést és hányingert. Amikor a fenti gyakorlatok már
 
szédülés nélkül sikerülnek- ez sokszor két- három napig is eltarthat - folytassa az
 
alábbiakkal.
 
22. Nyakának fordítása nélkül (derékból) forduljon jobbra. Várja meg, míg már nem
 
szédül, és akkor forduljon vissza. A szédülés elmúltával, nyakának fordítása nélkül
 
forduljon balra. Ha már nem szédül, forduljon vissza. Ismételje a gyakorlatot addig,
 
amíg már nem szédül. Ha hányingere alakulna ki, pihenjen fél órát, majd próbálja újra.
 
23. A fenti gyakorlatokat végezze el csukott szemmel is (fordulás testtel jobbra, vissza,
 
majd balra, a nyak fordítása nélkül). A gyakorlatokat addig végezze, míg már nem
 
szédül, vagy el nem fárad. Az ülő helyzetből visszafekvéskor végezze el újra az alábbi
 
gyakorlatokat.
 
Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé, fejének mozdítása nélkül. Ismételje a
 
gyakorlatot addig, ameddig a mozgás már nem vált ki szédülést.
 
24. Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így
 
nézzen újra mindenfelé.
 
25. Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg szédülést már
 
nem érez. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, pihenjen fél órát mozdulatlanul,
 
majd kezdje újra a gyakorlást.
 
26. Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A
 
gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
 
27. Nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél
 
tovább egy pontra figyelni.
 
Ha mindezek a gyakorlatok már jól mennek, próbáljon meg az ágyból felkelni, és áttérni az
 
ülő beteg gyakorlataira.

Az ülő beteg gyakorlatai

Kényelmesen helyezkedjen el egy fotelban. Fejét lassan fordítsa jobbra, és tartsa így
 
néhány másodpercig. Ha nem szédül, lassan fordítsa vissza középre. Utána lassan
 
fordítsa balra a fejét, és tartsa így pár pillanatig. Ha már nem szédül, fordítsa vissza a
 
fejét középállásba. A fenti gyakorlatot addig végezze, míg a szédülés el nem múlik.
 
Ha elfárad, vagy hányingere lenne, a gyakorlatot hagyja abba, és fél óra múlva kezdje
 
újra.
 
2. Óvatosan kapaszkodva álljon fel. Nyitott szemmel kapaszkodjon a fotel támlájába, és
 
ha már elmúlt a szédülése, akkor csukja be a szemét. Körülbelül egy percen át tartsa
 
csukva a szemét, majd nyissa ki.
 
3. Nyitott szemmel testsúlyát óvatosan helyezze a jobb, majd a bal lábára.
 
Ha ez már jól megy, meg lehet próbálni csukott szemmel is.
 
A kapaszkodót csak akkor engedje el, ha már stabilnak érzi magát.
 
4. A fotelbe kapaszkodva, nyitott szemmel járja körül a fotelt, először jobbra, majd balra
 
indulva.
 
5. A fotel körbejárását ismételje meg jobbra fordított fejjel, jobbra indulva, majd balra
 
indulva. Ezután ismételje meg balra fordított fejjel, jobbra is, és balra is indulva. Az
 
egyes feladatok között mindig tartson néhány pillanat szünetet, míg elmúlik a
 
szédülése.
 
6. Ha mindez már jól megy, meg lehet próbálni csukott szemmel, kapaszkodva. Ha
 
elfárad, vagy hányingere van, hagyja abba, és pihenjen. Ha elmúlt a hányinger,
 
pihenjen fél órát, és kezdje elölről.
 
7. A fotelban ülve óvatosan körözzön a fejével nyitott szemmel háromszor, jobbra
 
indulva. Pár pillanat pihenő után ismételje meg ezt balra indulva. Ha mindez már jól
 
sikerül, szédülés nélkül, ismételje meg mindezt csukott szemmel.
 
8.  
 
A gyakorlatokat naponta többször ismételje, addig, amíg nagyobb szédülés nélkül sikerül
 
végrehajtani. Ha mindez már jól megy, térjen át az álló beteg gyakorlataira.

Álló, járóképes beteg gyakorlatai

Álljon meg egyenesen, nyitott szemmel, kapaszkodva. Fejét fordítsa óvatosan jobbra,
 
majd vissza középre. Fejét fordítsa balra, majd óvatosan középre. Ismételje meg a
 
fejfordítást csukott szemmel is. Ha nincs hányingere, ismételje meg többször is a
 
gyakorlatsorozatot.
 
2. Derékból, nyakának elfordítása nélkül forduljon jobbra, majd vissza középre.
 
Forduljon ugyanígy balra, majd vissza. Próbálja meg ugyanezt csukott szemmel is.
 
Addig ismételje, míg már nem szédül. Ha elfárad, vagy hányingere lesz, hagyja abba,
 
később kezdje újra.
 
3. Egyik oldalon kapaszkodva, sétáljon a fal mellett nyitott szemmel. Séta közben
 
testsúlyát helyezze a jobb, majd a bal lábára. Forduljon meg, pár pillanatig álljon, míg
 
stabilitását visszanyeri. Ha már biztosan áll a lábán, a másik kezével kapaszkodva
 
végezze el ugyanezt, majd próbálja meg csukott szemmel is.
 
4. A fenti módon végzett séta közben fordítsa fejét a kapaszkodó kéz irányába, és nézzen
 
a kezére. Lassan fordítsa fejét a másik irányba, és nézzen a nem kapaszkodó kezére.
 
5. Ha így már nem szédül, a fenti fejfordítást csukott szemmel is próbálja meg.
 
6. A fenti módon kapaszkodva, derékból, nyakának fordítása nélkül, nyitott szemmel
 
forduljon a kapaszkodó kéz irányába, majd vissza. Forduljon az ellenkező irányba. Ha
 
ez szédülés nélkül jól megy, próbálja csukott szemmel is. A fentieket mindkét kézzel
 
kapaszkodva, azaz mindkét irányban sétálva végezze el. Addig végezze a
 
gyakorlatokat, amíg már nem szédül. Ha elfárad, vagy hányingere van, hagyja abba,
 
pihenjen le, és legalább fél óra pihenés után kezdje újra.
 
7. Kapaszkodás nélkül (esetleg háta mögött segítő személlyel) tegyen pár lépést előre
 
nyitott szemmel. Nézzen ki magának a földön (parkettán, linóleumon stb.) egy csíkot,
 
azt próbálja követni. Próbáljon meg keskenyebb alapon, a lehető legkisebb terpeszben
 
járni,
 
azaz a két lába a lehető legközelebb legyen egymáshoz.
 
Ha ez már jól megy, megpróbálhatja csukott szemmel is, de csak akkor, ha segítő
 
személyzet van a közelben. Az összes gyakorlat közben nagyon fontos a személyes
 
biztonságérzete és az, hogy ne féljen a gyakorlatok közben.
 
8. Ha mindezek már jól mennek, próbálkozzon meg egyedül közlekedni a lakásban.
 
Ügyeljen arra, hogy a lakásban jó látási viszonyok mellett, világosban járjon. Éjjel, ha
 
fel kell kelnie, gyújtson villanyt, ne sötétben közlekedjen. A látás sokat segít az
 
egyensúlyozásban, a tájékozódásban.
 
Ha mindezek már jól sikerültek, áttérhet a fennjáró betegek számára előírt
 
gyakorlatokra.

A fennjáró beteg gyakorlatai

1. Ha a lakásban már nem szédül, próbáljon meg kísérettel lemenni az utcára. Először
 
csendes, nem forgalmas helyen sétálgasson. Az utcán is próbálgassa a fejfordítást
 
jobbra, balra, felfelé, lefelé. Ha ez már szédülés nélkül is sikerül, akkor menjen csak
 
forgalmas helyre, először csak kísérettel, és csak két- három hét múlva egyedül.
 
2. Ha a fentiek már szédülés nélkül sikerülnek, kísérettel próbálkozhat járművel is
 
közlekedni (villamos, autóbusz, gépkocsi, metró). Számítson arra, hogy a
 
mozgólépcsőn a biztonságát csak hetek múlva nyeri vissza. Amíg nem érzi úgy, hogy
 
biztonsággal közlekedik, addig kísérővel lépjen a mozgólépcsőre, ill. le a lépcsőről.
 
Ha nincs kísérője, a fel- és lelépésnél kérjen segítséget, vagy kerülje a metrózást.
 
3. Ha már egyáltalán nem szédül, és van gépkocsija, felmerülhet Önben a gondolat, hogy
 
mikor vezethet újra gépkocsit. Ahhoz, hogy ezt biztonsággal megtehesse, először üljön
 
gépkocsiba az anyósülésre, és menet közben -- a vezetőt figyelve -- imitálja a vezetést.
 
(fejfordítás, tartós oldalra tekintés, gyorsulás, lassulás érzése, előre az útra tekintés,
 
koncentrált figyelem stb.). Amikorra mindezek sikerülnek -- ez a szédülés kezdetétől
 
kezdve két- három hónap is lehet-- akkorra már elég jól érzi magát ahhoz, hogy
 
kezelőorvosánál kontrollvizsgálaton jelentkezzék. Ha az előző gyakorlatok már nem
 
váltanak ki szédülést, és kezelőorvosa engedi, nem forgalmas helyen, jó útviszonyok
 
mellett, világos nappal, vezetni tudó kísérettel megpróbálkozhat az autóvezetéssel.
 
(Feltéve, ha van jogosítványa! . Először egyenes úton, gyakorló pályán kísérletezzen,
 
és a vezetési tanfolyamon tanult rutin feladatokat (parkolás előre, hátra, egyenesen,
 
ferdén, kanyarodás, hátramenet, stb.) gyakorolja újra.
 
Nagyon fontos az egyensúlyérzékelés szempontjából a kanyarodás, a tartós hátra
 
fordulás, oldalra tekintés, oldalra fordulás, elfordított fejjel oldalra tekintés.
 
Amennyiben ezek jól sikerülnek, és nem váltanak ki szédülést, úgy megpróbálkozhat a
 
vezetéssel. Amennyiben ezek még szédülést váltanak ki, úgy gyakorló pályán
 
gyakoroljon, de forgalomban még ne vezessen. Ha úgy érzi, hogy képes vezetni,
 
először világosban vezessen, sötétben majd csak sokkal később ! Sötétben sokkal
 
nehezebb lesz! Hosszú útra ne menjen, a nyakának a tartós kényszertartása
 
provokálhatja szédüléses panaszait!
 
4. Amikor már mindez jól megy, próbáljon meg sportolni is. Lehetőleg olyan sportágat
 
válasszon, amit azelőtt is űzött.
 
Mindenképpen próbálkozzon meg az úszással, kezdetben csak sekély vízben,
 
kísérettel. Kezdetben fejét ne tegye bele a vízbe. A vízben állva nézze kis ideig a vizet.
 
Ha a víz mozgása nem vált ki szédülést, próbáljon meg nyakig elmerülni a vízben, és
 
függőleges testhelyzetben lebegni a vízben. Eközben is fordítsa fejét jobbra, majd
 
balra, a már megtanultak szerint.
 
Ha nem szédül, akkor próbáljon meg hanyatt ráfeküdni a vízre, és lebegni a vízen.
 
(Csak sekély vízben próbálkozzon ! Kísérő legyen Ön mellett, aki szédülés esetén
 
segít talpra állni). Ha mindez már sikerül szédülés nélkül, próbáljon meg úszni. Fülébe
 
csak akkor kerüljön víz, ha ezt orvosa nem tiltotta meg (lyukas dobhártya, operált fül
 
esetén fülét ne érje víz, csak ha kezelőorvosa ezt engedélyezi). Fejét csak akkor
 
próbálja meg a vízbe tenni, ha a víz felett tartott fejjel már egyáltalán nem tapasztalt
 
szédülést. Ezt is először sekély vízben, kísérővel próbálja meg.
 
5. Ha az úszás már jól megy, és régebben is sportolt, próbáljon meg visszatérni a
 
régebben is űzött sportághoz. Kezdetben csak nagyon óvatosan, rövid ideig sportoljon,
 
semmiképpen se törekedjen élsportolói teljesítményre. Ha a futást választja, kezdetben
 
mindenképpen rövid távon, világosban, inkább kocogás jelleggel tegye. Akármit
 
sportol, vigyázzon, hogy nyaka ne ránduljon meg, ez ugyanis aktiválhatja panaszait.
 
Ha edzője, masszőrje, gyúrója van, óvatosan masszírozhatja a nyakát, de a hirtelen
 
fejrántásoktól tartózkodjék. Veszélyes sportoktól egyelőre tartózkodjék (pl. gerenda,
 
magasban végzett sportágak, stb.)
 
Amíg egyensúlya nem állt teljesen helyre, addig télen, havas időben inkább csak
 
sétálgasson a hóban. A csúszós úton ez sem könnyű feladat egy szédülő betegnek. A
 
téli sportokat csak akkor kezdje el, ha már egyáltalán nem érzi a szédülést séta, és a
 
tornagyakorlatok közben. A téli sportok közül a korcsolyázás kifejezetten jó
 
egyensúlyérzékelést kíván. Ha ezt választja, nehéz feladatot választ, de nagyon fog
 
örülni a sikernek! A síelés hasonlóan nehéz feladat, főleg a lesiklás. A sífutás
 
könnyebb. A síugrást csak akkor válassza, ha már teljesen egészséges, és a betegsége
 
előtt is rutinos versenyző volt! Nehéz feladat, még egészséges egyensúlyrendszerrel
 
bíró embereknek sem veszélytelen!
 
Amikor már nincs olyan élethelyzet, ami szédülést vált ki, csaknem gyógyultnak
 
tekinthető. Ne lepődjön meg, és ne keseredjen el, ha fáradtság, időváltozás,
 
frontátvonulás, banális, egyébként szédülést nem okozó betegség újra előhozza
 
panaszait. Ilyenkor szedje elő a tornagyakorlatokat, és kezdje újra. Az egymásra épülő
 
gyakorlatsorozatba ott kapcsolódjon be, amelyik még kiváltja szédülését. Ami már jól
 
megy, nem okoz szédülést, azt már nem kell gyakorolni.

A jóindulatú helyzeti szédülés speciális gyakorlatai

Ez a betegség a kifejezett panaszok ellenére jóindulatú, és hamar gyógyul. Speciális, külön
 
erre a betegségre ”kitalált” tornagyakorlattal azonban a gyógyulás hamarabb következik be.
 
A betegség oka az egyensúlyszerv egyik félkörös ívjáratában az érzékelő sejtekre
 
lerakódott kalcium-kristály “ hulladék”, mely kisebb fejsérülések, vírusfertőzések, vagy egyéb
 
okok miatt keletkezik.
 
A szédülés jellegzetes, fejfordításra, a fej helyzetének változására lép fel, kifejezetten forgó
 
jellegű, és 15-20 másodperc alatt elmúlik (bár néha hosszabbnak tűnik az idő a szédülés
 
ijesztő volta miatt). Ha a lefekvést-, felülést, vagy nyakának elfordítását, a szédülést kiváltó
 
helyzetbe néhányszor megismétli, a szédülés csökken, majd nem lesz ismételten kiváltható.
 
Ilyenkor a lerakódás lesodródik az érzékelő sejtekről. Sajnos, bizonyos idő után részben
 
visszaülepedik, így a szédülés ismételten kiváltható, illetve érezhető.
 
Ennek ellenére a betegség leghatásosabb kezelése -- néha gyógyszerek adása mellett-- abból
 
áll, hogy a tornagyakorlatokat naponta 4-5 alkalommal mindaddig végezze, míg a szédülést
 
már nem tudja kiváltani, azaz a lerakódást szétszórta. Ilyen módon elősegíti, hogy a kóros “
 
hulladék „előbb- utóbb feloldódjék, felszívódjék. Szorgalmasan gyakorlatozó betegnél ez
 
többnyire 3-4 hét alatt bekövetkezik, és a beteg meggyógyul. Kívánom, hogy erőfeszítései
 
eredményeként ez Önnek is sikerüljön, és mihamarabb meggyógyuljon. Kezelőorvosa is
 
hozzásegítheti a gyógyuláshoz a rendelőben elvégzett, testhelyzet-változtatással és
 
fejmozgatással járó speciális manőverekkel.
 
Az orvosa feltehetően a panaszok kezdete után egy hónappal fogja Önt kontrollra kérni. Ha
 
kezelőorvosa már nem tudja kiváltani a szédülést, és Ön sem érzi, akkor valószínűleg
 
kigyógyult ebből a kellemetlen betegségből. Amennyiben későbbiekben ismétlődne, minél
 
előbb kezdje újra a tornagyakorlatokat, akkor is, ha ez nagyon kellemetlen érzés és jelentős
 
önfegyelemre van szüksége.

 

A tornagyakorlatokhoz sok kitartást, és mielőbbi gyógyulást kívánok!

 

Dr. Szirmai Ágnes

Fül- orr-gégész, audiológus és neurológus szakorvos

Semmelweis Egyetem, ÁOK,

Fül-Orr- Gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinika

FORRÁS: orl.hu

 

 

Read more for Ladbrokes the UK bookmakerLadbrokes UK - full information
BIGTheme - Free Templates